(Jelen) lenni vagy nem lenni

Gondoltam lehetne a következő téma mondjuk a "gyerekcsinálás". Igen, ezt most értsd szó szerint: mikor, hogyan, hányszor csináld, mit egyél, mit igyál, mit tornázz stb. Aztán rájöttem, hogy az utóbbi több mint 2 évben annyi ismeretet, praktikát, tanácsot és persze tapasztalatot gyűjtöttem össze erről a kérdésről, hogy már én is unom. Tényleg unom, elég volt, egyszerűen már "too much". Simán meg tudnék tartani egy egynapos szemináriumot a következő címmel: "Átfogó ismeretek a gyermektervezéstől a fogantatás biológiai folyamatain keresztül a lelki megpróbáltatásokig, avagy tippek és praktikák a gyermekáldáshoz" Minden bizonnyal ez itt a baj, hogy simán meg tudnék tartani egy ilyen előadást… Ezért úgy döntöttem, hogy ideje más vizekre eveznem az életemben. Szóval inkább kihagyom ezt a témát és valami másról írok.

Méghozzá életem eddig egyik legnehezebb feladatáról, ami most előttem áll: mostantól jelen leszek a jelenben vagy inkább mostantól jelen vagyok a jelenben. Nem csak leszek, nem csak próbálok jelen lenni, hanem jelen vagyok. Egy kis kitérő a próbálkozásról: részt vettem egy személyiségfejlesztő tréningen nem is olyan régen "személyes hatékonyság" címmel, ahol a következő bölcsességet mondta Katarina, a coach: Soha ne mondd, hogy megpróbálod. Töröld ki ezt a szót a szókincsedből. Csináld rendesen vagy hagyd a fenébe. A "megpróbálom" mindig kudarcba fullad. Hát milyen igaza van, gondoljunk csak a fogyókúrára, én már évek óta próbálok leadni 5 kilót, csupán ötöt, semmi többet és néha tényleg keményen próbálom…

Visszatérve a jelenbe. Nagyon nagyon nehéz kikapcsolni a gondolataidat és csak szemlélni a világot. Tudatosan. Semmi kitérő a holnapi megbeszélésre vagy a hétvégi programra, vagy a tegnapelőtti vitára vonatkozóan. Tudatosnak maradni és a jelenre fókuszálni, ez a feladat. Gyakorlás gyanánt most hogy végre itt a tavasz remek alkalom nyílik arra, hogy a természet ébredésére koncentráljunk minden érzékszervünkkel, tudatosan. Kezdetnek már ez sem rossz. Ahogy egy kedves ismerősöm legutóbb írta: "az apró dolgokért is hálás vagyok, tegnapelőtt min. 2 óráig bámultam a kacsákat a Dunánál Óbudán..." hát ő akkor jelen volt az életében! Ha nem tudod kikapcsolni az agyad, gondolj a következő gondolatodra. Próbáld ki. Na? Furcsa módon ilyenkor leáll a kattogás és nyugalom lesz a fejünkben, legalább egy-két percig, amíg nem kezdjük el ismét felfogni a körülöttünk zajló eseményeket. Ezt a trükköt egyébként most olvastam, de nekem bejött. A lényeg: ne tévelyegjünk a múltunkban, mert ezt az érzelmi rezgést áthozzuk a jelenbe és már úgyis mindegy mi volt akkor. Ne agyaljunk a jövőnkön, mert közben elfelejtjük a jelent. Amit annyira tervezgettünk és vártunk valamikor, az most van, itt van. Hát vegyük észre és élvezzük. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen és nem megy elsőre, de vannak most már pillanatok, amikor kifejezetten boldognak érzem magam. Persze eddig is voltak, de most ezt próbálom tudatosan megélni! Tegnap voltam ebédidőben hátmasszázson - mivel megint kicsit fájdogál a derekam -, és amikor jöttem vissza az irodába, az orrom előtt ment el a busz. Régen ilyenkor idegbajt kaptam – főleg, hogy még késésben is voltam – de most az őrjöngés előtt inkább átgondoltam a helyzetem. Ha kések sem történik semmi, hiszen előfordul az ilyesmi. Csönd van és nyugalom, a város ezen részén alig van forgalom és ember (Kirchberg, European School környéke, ha valakinek ez mond valamit). Süt a nap és csiripelnek a madarak. Gyönyörű az idő és majd jön a következő busz. Így hát lesétáltam egy megállót, magamba szívtam a friss tavaszi levegőt és mire odaértem, pont jött a következő busz. Késtem 10 percet, de nem harapták le a fejem, én viszont jó kedvű maradtam és nem stresszeltem. Pedig nálam ez elég ritka. Hát nekem ez volt az első lépésem a tudatosság felé, igaz csak a legelső, mint a kis fecskék szárnypróbálgatása. Egyszer kétszer még biztos leesek, de aztán egyre könnyebb lesz fennt maradni, már ha én is így akarom...

Ne keresd tovább az utad. Már rajta vagy. Mindig is rajta voltál.