Már futok Anya

Látod Anya, most már járok, fogd a kezem, most felállok
Elviszlek, hogy nézd meg te is, mennyi minden vár még ránk!
Minden olyan izgalmas, lásd meg te is, vigaszt ad.

Ne légy szomorú, én vigyázok Rád, megmutatom, milyen szép ez a világ.
Te már biztos elfelejtetted, pedig mindig tele voltál tervekkel,
Állj fel te is, lazíts hát, mi lesz, gyerünk, deje már!

Most én viszlek el szép helyekre, menjünk hát a természetbe
Csudás erdő, gyönyörű fák, zöld es sárga, napsütötte táj
Látod milyen szép az élet? Gyerekszemmel csodálj mindent!

Látod Anya, ott egy kutya, ugat nagyon, szép, még kamasz
A cica-mica meg ott nyávog, majd odabújik a párjához
Ott egy csiga, nincsen háza, meztelen a szegény pára.

Az meg ott egy csalogány, szép dalt dúdol, hallod már?
Színes tarka virágok, szellő fújja zöld száruk,
Felhők kúsznak az égen, fogjuk gyorsan meg őket.

Látod nem kell keseregni, annyi minden vár idekint
Előttünk az élet, gyere velem kérlek.
Tárd ki karod s én odafutok, sőt még egy nagy puszit is adok!

Szóríts nagyon, mert szeretlek, téged soha el nem engedlek.
Ne sírj anya, nincs semmi baj, könnyeid szárítsuk fel hamar,
Legyél inkább mindig vidám, mert így szeretlek igazán, az én drága Anyukám!

A mi kincsünk

Almaiban mar lattalak, ket karomban tartottalak,

imadkoztam is sokat, kerleltem az angyalokat,

meghallgattak a szavaimat es vegre meglathattalak.

Micsoda pillanat, elsö sirasod könnyeket fakaszt,

Aztan az elsö mosoly, mily edes, pici mozzanat,

Apa, anya ismet nevetve sirva fakadt.

Lattam en mar kisbabat, de ilyen kedveset csak nagy ritkan.

Te vagy a mi kincsünk, ovunk, felve intünk,

eletünket felkavartad, a boldogsagot visszahoztad.

Köszönjük, hogy eljöttel hozzank, megirgerem,

Vigyazni fogunk RAD!!!!

 

Oliver megerkezett 2013.06.10-en

Ezer eve nem jartam erre, de most vegre ujra ramtört az ihlet es a pici emberke elaludt. Merthogy idöközben megszületett Oliver, a szivem csücske. Anya lettem! Bizony, a vilag legfarasztobb es legcsodalatosabb elmenyeben lehet reszem es ezert nagyon nagyon halas vagyok. Föleg, hogy Olikam magatol erkezett hozzank, mert vegre ugy döntött, hogy most mar erdemes a csaladunk tagjanak lennie! Tegnapelött volt 5 honapos, rohan az idö es mennyit valtozott es nött azota. Szeretnek mindenkitöl elnezest kerni az ömlengös soraimert, amikor meg csak vagytunk egy gyerekre ezek a sorok biztos egy kicsit fajtak volna, de most ez az eletem es ezert erröl irok. Es hozzatennem, hogy mindig ott van egy kis remenysugar, hogy ha nagyon akarjuk, eljön az a kis tünder!

Sziasztok, Oliver vagyok! Mindenkit üdvözlök anya blog oldalan :)

Nem tudtam befejezni ezt a bejegyzest, mert Oli persze felebredt es elszallt az ihlet. Hivott az anyai kötelesseg. Azota eltelt hat het, Oliver most mar 6,5 honapos. Vagyis majdnem  6 hete nem tudtam befejezni…. Hat igen, nem unatkozunk! Szoval az anyasag egy mas allapot, tele furcsa erzesekkel, bizonytalansaggal, örömmel es szeretettel. Mert ezt a kis manot csak szeretni lehet, meg akkor is, ha ejjel haromszor fel kell kellni, meg akkor is, ha sir vagy hisztizik, de föleg akkor, amikor rank mosolyog es megsimogatja az arcunkat, mert Oli mar ilyet is tud. Bizony, es ringatja magat negykezlab! Es mar eszik is finomakat, egyenlöre meg csak ebedre, a többi etkezes meg a fincsi tap, mert azt is nagyon szereti, ket kezzel kap utana! Szoval egy tünder!!! Ezt a blogot azert kezdtem, hogy magamrol irjak, az en eletemröl, az en erzeseimröl, de most az eletem a kicsi fiam tölti ki es az erzeseim is intenzivebbek lettek, mert öt nem lehet nem szeretni, ra nem lehet haragudni, ö egy igazi kincs!!!!!

Die Ärzte

Az egész sztori úgy kezdődött, hogy kaptam egy jegyet az Arzte koncertre tavaly névnapomra – ami már elég messze van ugye. Szóval eljött a nagy nap és elutaztunk Stuttgartba, a hármas fogat. Igaz csak ketten mentünk a koncertre, de szerencsére volt egy sörautomata a szobánk mellett a helyes kis német szállodában, ahol lefoglaltunk egy szobát három ággyal, hogy ne kelljen még aznap levezetni 300km-t. Ugyanis a koncert Stuttgartban volt! Szóval megérkeztünk, a szállás egyszerű, de nagyszerű volt. Egy elég nagy fürdőszoba, egy viszonylag nagy szoba egy franciaággyal és egy egyszemélyes ággyal. Az ágynemű piros-fehér kockás, édi, igazi német falusi idill. Eddig minden ok. Lementem a recepcióra, mert nem működött a wifi az uram okos telefonján, a bárnál vagy 10 fő ült, persze mindenki fekete pólóban és persze mindenki az Arzte koncertre jött… Mon Dieu! Mi lesz itt velünk. Ezer éve nem voltam bulizni, nem hogy koncerten. Aztán kiderült, hogy marha jó helyen van a hotel, 3 megálló a stadion. Fogtuk magunkat drága nővéremmel és elindultunk a nagy eseményre. Tényleg csak 3 megálló volt és kiderült, hogy a jegy feljogosít az ingyen utazásra, legalábbis a koncertre és vissza. Bántuk már nagyon, hogy nem vettünk három jegyet így a triumvirátus férfi tagja is velünk tarthatott volna, de késő bánat „Zu spat zu spat, jetzt is alles viel zu spat” mondaná az egyik híres nóta. Szóval kettesben maradtunk. Ezer ember, persze mindenki feketében és hálát adtam a Sisternek, hogy rábeszélt a rock szeróra (fekete farmer, fekete póló, fekete cipő – már csak a Martens bakancsom hiányzott L ) Az előzenekarról lemaradtunk, mivel sorban álltunk két sörért és egy speckó – mint kiderült gagyi – műanyag pohárért, amit a triumvirátus harmadik tagjának szántunk ajándékba. Na mindegy. Megtaláltuk az ülőhelyünket – igen, az ülőhelyünket, 30 felett már nem megy a dühöngőbe az ember, de várd ki a végét a sztorinak. Majdnem egy órát várakoztatott minket Bela, Farin és Rodriquez (igen, így hívják a másik gitárost és tudom, nem egy tipikus német név!). Végre beindult a buli és MINDENKI értsd úgy hogy MINDENKI felállt, vagyis ülőhely ide vagy oda, mi álltunk! Sajnos nem mindent értetettem, amit a zenekar kiabált és ettől eléggé lelombozódtam. Vagy süketülök a korom miatt, vagy – és persze ez a hivatalos magyarázat – elnyomja a többi nyelv a kiváló német tudásom J A hülye francia, az English és hát a most kezdett espanol…..Na mindegy, azért a lényeget még csak csak megértettem vagy én vagy a drága Sister! Dórcikám annyit gondoltam Rád, ment a zu spat  http://www.youtube.com/watch?v=H-LTs6Zdi18 –persze csak a végén ráadásnak, meg az „ist das alles?” meg még sok sok ismert szám. Egyszer csak úgy éreztem, hogy mindjárt szívinfarktust kapok, no levegő, tömeg és hát lássuk be végig tomboltam az egész 3 órás koncertet. Végig tomboltam, értsd végig ugráltam és táncoltam és énekeltem és sikongattam és megint urgáltam és ujjongtam és megint ugráltam és még a pulcsimat is forgattam a levegőben ezzel nem kevés izomlázat okozva a kis bicepszemnek, de hát Béla azt mondta, hogy mindenki forgassa a pólóját vagy ingjét vagy amit akar a levegőben, hogy legyen egy kis huzat, mert marha meleg volt a stadionban. Én megtettem minden tőlem telhetőt, majdnem elrepítettem a kedvenc fekete pulcsim! Szóval jó volt, de azért meg kell hagyni, hogy egy ilyen koncerten az ember elgondolkodik, nosztalgiázik, ha akar, ha nem. Én nem bántam. Jó volt érezni és tudni, hogy fiatalon is "éltem" és most is élek, igen is tele vagyok és voltam mindig is érzelmekkel, érzésekkel és még most is tele vagyok életkedvvel, csak hát nem mindig tudom ezt úgy kiadni, mint régen. A körülmények sajnos nem mindig kedvezőek ehhez. Tehát a koncert jó volt, meg kell hagyni, olyan mint az élet. Néha nem jó a kommunikáció, de aztán beindul minden és az élet nem vár meg minket. Bár vannak kudarcok, fájdalmak és rossz érzések, de összességében azért sok jó élmény jutott nekem és ezért hálás vagyok. Még így 30 után is tudok tombolni, bulizni, elengedni magam, egyszerűen érezni minden porcikámban, hogy igen, ez én vagyok, ilyen vagyok és ez jó! Köszönöm Sister ezt az élményt, 3 órám volt rá, hogy átgondoljam a múltam és a jövőm, ami még előttem áll és ami tele van reménnyel és boldogsággal! Mert sosem késő, semmihez. Csak ne hagyjuk magunkat, mindig hallgassunk a belső érzésre, mint régen!

Tengeren

Hallom a tenger lágy, kellemes moraját

Csak ülök a parton, figyelem a hullámzást

Lelkem megérinti a természet hatalma,

Testem már nem feszül, hisz most nem áll hadban.

Aztán jön egy vihar, felkorbácsolja a vizet

Egy kis hajó bizonytalan táncra perdül, liheg

Harcol a széllel, de még tartja magát,

Nem tudni ekkor még, hogy milyen sors vár rá.

Hirtelen kisüt a nap megint, elcsendesedik a robaj,

Kitisztul az égbolt, tovaszállt a fenyegető vihar.

Lágyan ring a megtépázott hajó, közel már a part

Szerencse vagy sors, az a fontos, hogy még kitart!

Szeretem a tengert, megbódít a friss, üdítő illata

Vízre szállok hát én is, vágyom a messzi távolba.

Látom már a célt, de ekkor engem is hatalmába kerít

A láthatatlan erő, s most már helyettem is ő irányít.

Zuhog az eső nagy cseppekben, tombol az orkán

Hiába terveztem meg mindent, elvesztettem az irányt

Minden vágyam, hogy újra szárazföldet lássak,

A füves parton megvessem a lábam, sziklaszilárdan.

Tudatosan vállaltam be ezt a tengeri utazást,

Reméltem, hogy nem ér más, csak napsugár

O mily naiv az ember, hisz változnak a dolgok

Nem tudhatod mi vár a rád a vízen és a parton.

Időközben felbukkant a tengeri betegségem,

Gyűlölöm a hullámzást, nem lehetne szépen

Szépen s nyugodtan ringatózni lágyan, békésen ?

Viharok nélkül haladni, nem leállni úton, útfélen ?

Elvesztegetett idő, félek, sosem kárpótolnak

De talán mégis van értelme, a sok kis megállónak,

A végállomás még nagyon messze, nem is az a cél,

Csak kiszállni egy kicsit, feltöltődni, azt szeretnék.

S újra hallgatni a tenger lágy, kellemes moraját

Csak ülni egy kicsit a parton, figyelni a hullámzást

Összhangban lenni a hatalmas természettel,

Élni ezt a csodás életet, hálával s szeretettel.

Kalispera

A múlt héten Athénban jártam kiküldetésen. Szuper volt! Bár munkaügyben mentünk, mégsem volt az a szokásos szorongás bennem, mint amikor előadást kell tartani vagy tárgyalni kell egy projekt miatt. Azért mentünk, hogy megismerjük azokat az embereket, akik nekünk dolgoznak. Vagyis a velünk szerződésben álló cég athéni csapatát, akik a CORDIS honlap tartalmát töltik fel, vagyis a mi szervizünket, amiért mi felelünk EU részről. Ők írják a cikkeket, ők felelnek az adatbázisunkért stb. Négyen mentünk az osztályról a kisfőnök és hárman kolleganők. Kiszálltunk a gépből és már akkor megcsapott a meleg és a tenger illata! Mintha nyaralni mentünk volna. A hivatalos program mellett szerencsére maradt nagyon sok szabadidőnk, lejártuk a lábunkat, de megérte. Athén egy fergeteges város, az emberek kedvesek, sehol sem néztek ki minket, mert turisták vagyunk. Teljesen más a mentalitás, este tele volt minden étterem, még a krízis ellenére is. Váratlan volt, hogy mennyi park van és minden virágzott. Az ember azt hinné, hogy ez a város tök száraz, kopár, de nem. Van metró, egy modern villamos vonal, ami a tengerparton megy végig. A tengerpart végig ki van építve, kell mindenhol belépőt fizetni, de cserében rendben tartják a partszakaszt, ami itt is persze homokos. Az idő nagyon jó volt, de a tenger még hideg, bár erre számítottunk. Egyik este elvittek minket egy puccos helyre, ahol beparkolták az autót! Mi meg csak néztünk, persze alul voltunk öltözve, mert azt mondták laza hely. Kicsit hülyén éreztük magunkat, a nagy EU tisztviselők…. A tengerparton volt az étterem, a teraszon egy bazi nagy medence, alattunk a tenger. Csodás volt. Igaz, hogy még nem vacsorázhattunk a teraszon, mert nekik ez még nem főszezon, de azért kisétáltunk és élveztük a tenger friss illatát és a csodás kilátást. A kaja is szuper volt persze. Megmásztuk az akropoliszt is és itt is szerencsések voltunk, mert nem sok turista lézengett, nem úgy mint nyáron, amikor megmozdulni sem lehet. Bár mondták, hogy óriási a munkanélküliség és az emberek el vannak keseredve, de ez nem látszott meg rajtuk. A görög kollegám ezt úgy magyarázta, hogy ez a görög mentalitás, az élet megy tovább valahogy a jókedv és a napsütés sokat segít! Nagyon családcentrikusak és majdnem minden este elmennek valahova. Olyan helyek vannak kialakítva, hogy az egész család jól érzi magát. Az étteremhez tartozik általában egy bár vagy egy disco, ahova a fiatalok mennek, addig az öregek komótosan vacsoráznak és iszogatnak. Mivel az este 22.00.00-kor kezdődik mindenkinek, ez nem okoz gondot. Sokszor 23.00 után vacsoráznak. Hajnalig el vannak, délután pihennek. Mediterrán ország, ezért a meleg miatt ez nem is olyan rossz szokás. Az ételek nagyon nagyon finomak voltak és egyáltalán nem drága egy átlagos étterem. Sikerült beülnük egy igazi helyi tavernába, minden friss volt, nagyon sok grillezett zöldség és persze a tengeri kütyük és a sok előétel (meze), amivel máris jól lehet lakni. Most megenném azt a sok finomságot, amit ott hagytunk, mert akkora adagokat hoztak, hogy még éhesen sem tudtuk legyűrni. Összességében nagyon elfáradtam, hajnali 1 óra előtt sosem sikerült visszaérni a szállodába és reggel folytatódott a céges program, de ennek ellenére teljesen feltöltődtem és jó volt egy kicsit kizökkeni. Mindenképpen vissza szeretnék menni ebbe a mesés városba, a demokrácia bölcsőjébe, az Égei-tenger partjára. Tetszett!

Április 23

Telnek-múlnak az évek,

S ez a nap mindig arra késztet

Hogy átgondoljam az életet

S hálát adjak érte az égnek.

Hisz megszülettem, ember lettem

Lelkem lett és lélegeztem,

Fény áradt a kis szememre,

Nem láttam még, de éreztem.

Történt ez már jó pár éve,

S minden alkalommal megkérdem:

Mekkorán? És könnyen jöttem?

Milyen voltam? Mit szerettem?

Élvezem, hogy pontról pontra

Anyukám átszellemülve elmondja

„Te voltál a legszebb gyerek,

Hajkoronád égnek meredt”.

Mindenki rám csodálkozott,

Bámulták, hogy hajam vörös,

Nagymamám meg is botránkozott,

Aztán csak annyit mondott, milyen aranyos.

Nővérkém annyira megihlettem,

Hogy kisujjam majdnem eltűntette,

Gügyögtem, nagyokat nevetgéltem,

Mindent és mindenkit szerettem.

Eltelt már azóta pont harminchét év,

Számomra ezt még leírni is nehéz,

Történt jó s rossz, volt minden, ami belefér

Sok öröm, bánat, csalódás és boldogság ért.

Aztán egy szép estén valamikor régen,

Váratlanul megismertelek Téged,

Kiderült valami igen fura,

Mindkettőnk horoszkópja a bika.

Sors vagy nem, már nem is tudom,

De ugyanazon a napon van a születésnapunk.

Éreztük, hogy ez valami különleges,

S nemsokára mi lettünk a boldog szerelmesek.

Köszönöm, hogy a mai tavaszi napon,

Nem egyedül merengek a múltamon.

Itt vagy velem, s együtt mulatunk,

Hisz ez a mai csakis a mi napunk!