Tengeren

Hallom a tenger lágy, kellemes moraját

Csak ülök a parton, figyelem a hullámzást

Lelkem megérinti a természet hatalma,

Testem már nem feszül, hisz most nem áll hadban.

Aztán jön egy vihar, felkorbácsolja a vizet

Egy kis hajó bizonytalan táncra perdül, liheg

Harcol a széllel, de még tartja magát,

Nem tudni ekkor még, hogy milyen sors vár rá.

Hirtelen kisüt a nap megint, elcsendesedik a robaj,

Kitisztul az égbolt, tovaszállt a fenyegető vihar.

Lágyan ring a megtépázott hajó, közel már a part

Szerencse vagy sors, az a fontos, hogy még kitart!

Szeretem a tengert, megbódít a friss, üdítő illata

Vízre szállok hát én is, vágyom a messzi távolba.

Látom már a célt, de ekkor engem is hatalmába kerít

A láthatatlan erő, s most már helyettem is ő irányít.

Zuhog az eső nagy cseppekben, tombol az orkán

Hiába terveztem meg mindent, elvesztettem az irányt

Minden vágyam, hogy újra szárazföldet lássak,

A füves parton megvessem a lábam, sziklaszilárdan.

Tudatosan vállaltam be ezt a tengeri utazást,

Reméltem, hogy nem ér más, csak napsugár

O mily naiv az ember, hisz változnak a dolgok

Nem tudhatod mi vár a rád a vízen és a parton.

Időközben felbukkant a tengeri betegségem,

Gyűlölöm a hullámzást, nem lehetne szépen

Szépen s nyugodtan ringatózni lágyan, békésen ?

Viharok nélkül haladni, nem leállni úton, útfélen ?

Elvesztegetett idő, félek, sosem kárpótolnak

De talán mégis van értelme, a sok kis megállónak,

A végállomás még nagyon messze, nem is az a cél,

Csak kiszállni egy kicsit, feltöltődni, azt szeretnék.

S újra hallgatni a tenger lágy, kellemes moraját

Csak ülni egy kicsit a parton, figyelni a hullámzást

Összhangban lenni a hatalmas természettel,

Élni ezt a csodás életet, hálával s szeretettel.